Vitorlázás

Úúú ma akkora adrenalin-löketet kaptam, hogy gyengébb idegzetű olvasóimra (=anyu) való tekintettel szinte nem is merem leírni, de azért leírom, mert végülis túléltem. :D És kikapni is csak szeptemberben tudok érte.
Szóóval, mint minden szerdán, ma is szabadnapom volt, és megbeszéltük Bencével és Józsival, akik szintén ma day-offosak, hogy nem megyünk be a városba, hanem inkább a táborban maradunk és kipróbálunk mindenféle lehetőséget. Én lovagolni szerettem volna már nagyon rég, de Józsi a lovardában dolgozik és most legalább egy napig nem volt kedve a lószar közelében tölteni az idejét, Bence meg szintén nem akart, ezért rábeszéltek hogy inkább vitorlázzunk. Eredetileg úgy volt, hogy Marcus, az egyik szakképzett vitorlás visz ugye minket, de aztán végül megkaptuk a hajót hárman, hogy menjünk csak. Bence volt a kormányos, mert ő már kétszer ült vitorláson, az én funkcióm meg kimerült abban, hogy próbáltam nem belegabalyodni a zsinegekbe. Na szóval mentőmellény föl, és útnak is indult a rögtönzött legénységünk - a közelgő szürke felhőkre és a feltámadó szélre ügyet sem vetve. Esküszöm elgondolkoztam még a parton, hogy velük tartsak-e, de aztán a kalandvágyam felülkerekedett a beszari énemen. :) Hát kellett ez nekem, a kalandot meg is kaptam, annyira hogy most elég is lesz pár hétig és inkább a seggemen maradok. :D Elindultunk a hajóval, de mire kiértünk a vízre akkora szél támadt, hogy csak úgy csapkodott a vitorla, olyan sebesen száguldottunk a tó közepe felé, hogy könnyezett a szemem. Úgy dobálta a hajót, hogy többször is majdnem felborultunk, a vitorlás egyszer jobbra akart beledőlni a vízbe, aztán balra, a fiúk meg csak üvöltöztek, hogy most mindenki erre üljön, aztán arra, most ezt a zsineget húzd, aztán meg azt engedd. Már volt, hogy jött be a víz, és onnan húztuk vissza egyenesbe, hát mondanom sem kell én úgy bepánikoltam, hogy minden majdnem-beleborulásnál ott sikítoztam, mint egy ostoba tinirajongó. Nem lett volna buli ha beborulunk, mert senki nem volt a parton aki utánunk jöhetett volna segíteni, úgyhogy tényleg nagyon megijedtem. Aztán észrevettük, hogy jön utánunk Marcus egy motorcsónakkal, és nagyban integet, hogy húzzunk kifelé mert jön a vihar, és azon túl hogy túl erős a szél, pár mérföldre már villámlik, és jó lenne nem kisülni a vízen. Úgyhogy nagy nehezen megfordultunk és még újabb pár necces helyzet után végre elértük a partot, pulzusom természetesen az egekben. Hát így léptünk level 1-es vitorlázókból level 8-assá, röpke 20 perc alatt. De utána naggyon jó volt, nem tudom minek örültem jobban, hogy végre föld van a talpam alatt, vagy annak, hogy végül mégis kimentünk a vízre, és azért egy elég jó kis élmény volt!! :)

Utólagos elnézést kérek a szüleimtől, akiknek megígértem, hogy vigyázok magamra. Legközelebb csak golfozni megyek.