Helyzetjelentés

A nemzetközi helyzet fokozódik.
Na jó, igazából nem is, csak nem bírtam kihagyni. :) Mert ami azt illeti, a nemzetközi helyzet igencsak javul, hiszen múlt héten kibékültünk a kolumbiai lányokkal, így újra boldogság van a kis kabinunkban. Természetesen a mi érdemünk, de hát okos enged, szamár szenved. Nem volt egy egyszerű eset ez a békülés, mivel különféle nyelvi, tradicionális, gondolkodásmód-és IQ-beli különbségekkel is számolni kellett, így már előre sejtettem, hogy nem lesz könnyű. Úgy kezdődött, hogy elegünk volt már ebből a gyerekes viselkedésből, ezért egyik nap, amikor ebédnél Mayra nagy ívben kikerülve az asztalunkat próbált eljutni a lehető legtávolabbihoz, szóltunk neki, hogy üljön oda hozzánk. Ő csak fintorogva felmérte az asztaltársaságunkat, majd közölte hogy nem. Erre mondtuk neki, hogy szeretnénk megbeszélni a dolgokat, mert látjuk, hogy valami problémájuk van, de annyi válaszra méltatott csak, hogy nem most, majd odébbállt. Node ne higgye már azt, hogy nem vagyunk magyarok, mikor magyarok vagyunk, nyilván nem hagytuk annyiban, fogtuk magunkat, felkaptuk a tálcát és nagy döbbenetére átültünk az ő asztalához, majd újra megkérdeztük mi a baj, természetesen eredménytelenül. Közben megérkezett Jessica is, aki nagy döbbenten vette észre, hogy mi is ott vagyunk, spanyolul susorogtak valamit, de ő sem volt hajlandó beszélni velünk. Ez volt az utolsó csepp, szóltunk Gail-nek, hogy ez így nem mehet tovább, szükségünk van egy csapatépítő beszélgetésre, így a nap végén sort is kerítettünk rá. A két órás össze-vissza magyarázás lényege dióhéjban: a kolumbiai lányok szerint mi magyarok eleinte nagyon aranyosak voltunk, de aztán később gonoszak lettünk, és így már nem kedvelnek. Amit én leszűrtem az egészből, az pedig az, hogy mi valóban nagyon figyelmesen viselkedtünk velük a kezdetektől, csak aztán mindig felidegesítettek a bénázásukkal és így előbb-utóbb elidegenedtünk egymástól, majd jöttek a félreértések és belemagyarázások egy-egy nem teljesen egyértelmű szituációba, és szép lassan eljutottunk oda, hogy már nem is beszéltünk egymással. Hát ez ilyen buta lányos dolog, ami egy ideig nem érdekelt, de aztán tarthatatlan volt. De megoldódott hálistennek, úgyhogy most elvagyunk , nyilván nem leszünk örök barátnők, de nem is ez a cél. Vannak más, sokkal jobb fejek a táborban.