2011. július 17., vasárnap

Elmentek a gyerkőcök - updated

No hát akármennyire is szeretem a gyerekeket, és akármennyire is a szívemhez nőtt egy-egy különösen aranyos kislány, azért úgy örülök mint majom a farkának, most hogy három és fél hét után elmentek és végre nyugi van. Csütörtökön volt a záró bankett, hatalmas felhajtásos vacsorával, gyönyörű szép ruhákkal, sírás-rívással, nekünk meg persze jó sok munkával.
Másnap, pénteken pedig Parents day volt, azaz ismét megjöttek a szülők a menő kocsikkal, azért hogy megnézzék milyen körülmények között tartottuk kis csemetéjüket a nyáron.Nagyon kellemes kis délután volt, mármint figyelmen kívül hagyva azt az apró kis tényt, hogy 230 ember helyett most 500+ fővel kellett kertipartizni. Így ki se merem számolni, hogy limonádé-töltögetőként hány poharat is kellett vajon megtöltenem... De nagyon érdekes volt találkozni a szülőkkel. Eleve mindegyik olyan, mintha a Született feleségekből lépett volna ki, nagyon ápoltak, elegánsak és fiatalosak voltak, amilyennek egy tipikus amcsi családot képzel az ember. És emellett nagyon kedvesek is voltak, mosolyogtak, kérdezték hogy vagyok, mi újság, megköszönték, hogy egy fél nyáron keresztül etettem egy szem lányukat, ilyesmi. Úgyhogy jól elvoltam. :) Közben pedig megállapítottuk a lányokkal, hogy fúú hát elég jól néznek ki ezek a 40-50-es apukák... :D
Egyébként azt beszéltük a többiekkel, hogy micsoda marketingfogás ez a nap a Marnie-tól, kb semmi pénzébe nem kerül, de megvendégeli a gyerekek egész családját, akik így láthatják, hogy milyen jól érzi itt magát a gyerek, körbenézhetnek, hogy mi minden van, beszélgetnek más szülőkkel, jókat esznek-isznak, így sokkal intenzívebben fognak emlékezni a táborra, személyes élményük is fűződik hozzá, és naná hogy jövőre is befizetik már nemcsak a nagyobbik lányt, de a kisebbet is. :)
Mielőtt elmentek a gyerekek, nagyon sokan rajzoltak nekünk, nagyon sok köszönő levelet kaptunk, hatalmas boci szemekkel köszönték meg ezt a pár hetet. Nagyon meghatódtam, olyan kis kedvesek voltak, hogy elképesztő, már csak ezért is megéri vidáman és jól csinálni a munkát.
Másnap reggel még beszélgettünk egy jót pár afroamerikai kislánnyal (olyan aranyosak voltak, megöleltek mikor elbúcsúztunk), majd a délelőtt folyamán minden gyerkőc elhagyta a tábort, ami azt jelentette hogy szombat déltől vasárnap ebédig szabadok voltunk! :)
Nem is volt kérdés mit csinálunk, nyilván irány Burlington, hogy legalább egy napig ne kelljen a táborban lennünk. Kicsit keresztülhúzta ugyan a számításainkat, hogy a taxi amit 4-re rendeltünk végül csak 6-ra érkezett meg, miután ezerszer felhívtuk őket hogy mi van már. Ez a Quick Cab nevezetű taxitársaság volt, angolul nem tudók kedvéért a Gyors kocsi, na hát nem tudom honnan kapták a nevüket, max onnan, hogy a diszpécseres néni baromi gyorsan lerakta a telefont mikor már ötödszörre hívtuk őket hogy küldjenek már egy kocsit. :D
Node szép lassan megérkeztünk Burlingtonba, ahol első utunk a moziba vezetett, hiszen ezen a héten volt a Harry Potter 7. részének premierje! Juhúúú!! :D Nagyon kíváncsi voltam rá, muszáj volt megnézni! Egy igazi kisvárosi moziba mentünk, talán az otthoni Puskinhoz vagy ilyen művész mozikhoz lehetne hasonlítani, csak ez fiatalosabb volt. Az falakon régi kasszasiker filmek plakátjai, még a Wc-ben is Marilyn Monroe lógott, nagyon hangulatos volt az egész épület.
Ami még tök fura volt, hogy a popcornt és a kólát, ha film közben esetleg kifogy, ingyen újratöltik, ez milyen! :D Meg nincsenek hely-jegyek, ezért jó hamar be kellett ülni a moziterembe, hogy stoppoljuk a jó székeket. :))
Harry Potter angol tájszólásából az amerikaiak akcentusa után ugyan nem mindent értettem, de mivel olvastam a könyvet így minden világos volt a filmből, és húúúú olyan jó volt! Látványos és borzongató és vicces és szomorú, össze-vissza kavarogtak bennem az érzelmek. Szóval teljesen feldobódva jöttem ki :))
Ezek után sétáltunk egyet a parton, olyan tengerparti nyaralóövezet hangulat volt, a tizenévesektől kezdve a nyugdíjasokig mindenki az utcán lődörgött, vagy az éttermek teraszán beszélgetett, nagyon kellemes volt. Mi beültünk iszogatni kicsit a törzshelyünkre, a Mr. Mikes pizzériába, aztán pedig ismét átmentünk a Lift-be, és hajnali 2-ig tomboltunk, végre! :))
Hajnalban persze megint megszenvedtük, hogy találjunk egy Quick Cab-et vissza a táborba, de még a rendőrbácsik is segítettek, úgyhogy egy óra bénázás után végül csak sikerült! :D
Történetünk befejezéseként még garázdálkodtunk egyet a konyhában, így csak 4-re kerültünk ágyba, becsiccsentve, fáradtan... hát ez aztán szuper nap volt! :))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése