Az első szabadnap (juhúúúúúúúú!)

Jaaj boccs de egyfolytában vitorlázom meg golfozom meg lovagolok, és nem volt időm blogot írni.
Persze... nem, ezek miatt csak szeretnék nem ráérni, a sajnálatos tény azonban az, hogy dolgozom. :)
Kedden el is érkeztem a mélypontra, amikor is ebédnél úgy felforrt az agyvizem, hogy amint a gyerkőcök megették a kajájukat, egy hiszti-roham kíséretében kirohantam a konyhából. Nem tetszett az 50 fok, meg a koránkelés, meg hogy nem volt még rendes szabadnapom és hulla fáradt voltam. Én a második gyenge láncszem voltam, Dia már pár nappal előtte kibukott. De nagyon aranyosak voltak a szakácsnénik, mondták hogy teljesen megértik hogy kivagyunk, és sajnálják, és aztán mindenáron fel akartak vidítani minket valahogy. Gail kitalálta, hogy elvisz minket egy szuperjó kínai étterembe, meg csapatépítünk, meg minden, de végül visszautasítottuk, mert inkább csak aludni akartunk egyet a szünetben. Erre amikor visszamentünk vacsira, ott várt minket a hűtőben egy nagy tál sushi, vigaszdíjként! :) Még sosem ettem rendes sushit, úgyhogy tök jó meglepetés volt! Aztán ráadásul azt mondták, csak papírtányérokkal-poharakkal kell terítenünk a vacsihoz, hogy mosogatni se kelljen, és mivel én voltam beosztva aznapra, ezért máris felvidultam :D Szóval Gail és Pat nagyon igyekeztek megkönnyíteni a napunkat, mert már tényleg mindenkin látszott, hogy nagyon kész van...
Hát igen az valóban egy jó szar nap volt.

De! Csak egy napig tartott! :) Mert másnap szabadnapom volt, amikor végre kialudhattam magam, és szép lassú tökölős tempóban összekészülhettem, meg sminkelhettem, meg minden :), és Bencével, Józsival, Angie-vel a kolumbiai lánnyal és Andi-vel az amcsival beültünk a kocsiba és elmentünk Burlingtonba. Juhúú! Először jól eltévedtünk, mert az egyetemi plázába akartunk menni, de jó egy órás autópályákon való keringés után találtuk csak meg. Nagyon klassz volt, végre beszabadultam egy csomó drogériába meg parfümériába, és mindennel befújtam magam hogy egy napig még véletlenül se legyen konyha szagom. :D Ezután össze-vissza lődörögtünk, nézegettünk, és vettem is magamnak egy táskát, mert még nincs elég… (:) soha nem is lesz). Utána vettem valami áfonyás golyórágót, ami beszínezte kékre az egész számat, aztán bepréseltük magunkat 5en egy olyan kis fényképező masinába, ami tudvalevő hogy kb 2 személyes, szóval jól elökörködtünk. :) Majd digitalizálom valahogy a képet ha elkérem végre, és felteszem. :) A plázázás után a Fő utcára is bementünk, Andi-vel ittunk egy Smoothie-t a Ben&Jerry-ben, mert az olyan menő és a szabadnapon dőzsölni kell. :)

Aztán a maradék dollárjaimat pedig elvertem a Walmart-ban alkoholra, úgyhogy ez szomorú dolog, de már nincs egy fityingem sem.
Este vacsira azért hazajöttünk, fáradtan és éhesen, és ooolyan jó volt, hogy végre elém tolták a kaját és nem nekem kellett vele dolgozni :D Meg ugye a gyerekekkel együtt ehettünk így, és nagyon jó érzés volt átérezni ezt a Kiniya-aurát. Amint befejezik az evést, mindig elkezdenek dalokat énekelni, meg az asztalt csapkodni, meg tapsolni, meg csipogni, nagyon aranyosak. Van is egy kedvenc dalom, a Yogi Bear, ami Medve Lászlóról szól, és a lényege, hogy Yogi has a little friend, Bubu-Bubu Bear, Yogi has a girlfriend Cindy-Cindy Bear, Yogi has an enemy Ranger-ranger Smith és Yogi lives in Yellowstone, yellow-Yellowstone.
Roppant mód tanulságos történet.
Egyébként nagyon rossz, nem tudom hogy a gyerekek lopják-e a wifit, vagy ki, de nagyon sokszor nem tudok már rácsatlakozni, mert tele van. Ilyen eddig sosem fordult elő, csak az utóbbi napokban. Ezért is van, hogy nem tudtam rendesen blogot írni, meg úgy amúgy életjelet adni magamról.
De nem szeretném szidni a gyerkőcöket, hátha nem is ők lopják a sávszélességet, meg amúgy is olyan kis cukik üüüü.. Ma például ilyen kerti parti volt, ahol én egy nagyon felelősségteljes beosztásban dolgoztam limonádé töltögető szakmunkatársként, és odajött két kislány, hogy segítenek nekem, és vagy 20 percig töltögették velem szorgosan a poharakat. Van is már egy csomó kedvenc gyerekem, akiket majd jól elrabolok és hazaviszek magamnak háháá :D