2011. november 18., péntek

A Keleti parti utazgatásunk :)

Nos, kipihenve a fáradalmakat és az időeltolódást, végül eljött az ideje annak is, hogy leírjam a nyár legjobb részét, a munka utáni édes pihenést, az utazgatásunkat! :):)

New Yorkkal kapcsolatos ellenérzéseim hamar megváltoztak, amint kialudtam magam, már imádtam ott lenni! :) Kicsit keresztbe húzta ugyan a számításainkat, hogy jött az Irene Hurrikán, de mi ezt is megoldottuk, mert nagylányok vagyunk. :) Sajnos Irénke miatt kicsit lefagyott a város: nem járt a tömegközlekedés, bezártak a boltok, és még a városból kijutni sem lehetett, mert a távolsági buszok sem közlekedtek. Ez kicsit megnehezítette a dolgunkat, ugyanis megérkezett Soma, ott volt előttünk New York, mi meg néztünk, mint bálám szamara az esőben.... Mert esett. Meg fújt. És fülledt idő is volt. Keresztül-kasul körbejártuk a Carter Hotel környékét, a Times Sq-t, azt az egy-két boltot, ami még nyitva volt, de nagyon semmit nem lehetett csinálni, így délutánra kénytelenek voltunk beletörődni, hogy eltékozoltunk egy értékes nyújorki napot a semmittevéssel. És azzal, hogy várjuk a hurrikánt.... Édes szüleim teljes frászban voltak, óránként hívogattak Magyarországról, hogy vegyek magamnak sok vizet és száraz élelmet, majd meneküljek el valamelyik atombiztos bunkerbe, de legalább a magyar követségre, mert hát a Szellő István megmondta, hogy ott bizony hurrikán lesz. Megmondom őszintén, én sem voltam túl boldog, de arra gondoltam, hogy ha átvészeltem egy nyarat a Pokol Konyháján, akkor nincs az a hurrikán ami engem megállíthat!! :D És hát nem is állított, igazából békésen átaludtam, ezért senki ne kérdezze meg, milyen volt :D
Szerencsére Irén nem végzett nagy pusztítást, másnap azonban még mindig apokaliptikus hangulat uralta az egész várost, ami nekünk azért volt nagy pech, mert aznapra volt buszjegyünk és szállásfoglalásunk Washingtonba, amit így sztornózhattunk. De még nagyobb baj volt, hogy aznapra viszont nem volt szállásunk N.Y-ban, így egész nap a szálláskereséssel törődtünk. Öröm az ürömben viszont, hogy Chelsea-ben sikerült csak szobát találnunk, ami marha messze volt, így "sajnos" kénytelenek voltunk leinteni egy taxit, és ülhettem menő nyújorki sárga taxiban! :D

Másnap, aug. 29-én pedig elindultuk Washingtonba :)) A pár órás út légkondis, kényelmes, wifis buszokkal szinte kényelmes volt. A főváros pedig gyönyörű szép, mindenképp megéri, ha többre nem is, két napra kiruccanni New Yorkból, mert közel van. :) Természetesen a Fehér Ház volt az, ami a leginkább izgatta a fantáziámat! A hely, ahonnan a világ sorsa eldől, ahol a mindenkori elnök tartja a megbeszéléseit az ovális irodában... Sajnos bemenni nem lehetett, mert hetekkel előtte kellett volna jelentkezni neten, de kívülről látni is nagyon szuper élmény volt.
Washington belvárosa egyébként elég kicsi, minden egy helyen van, így egy nap alatt bőven bejárható. Voltunk a Jefferson-emlékműnél, a Roosewelt-emlékműnél, a hatalmas ülő Lincoln szobornál... Ezek az emlékművek mind egy nagy tó partján hevernek, jó kis séta körbejárni, de szerencsénkre szuper idő volt! :) Csodás, lenyűgöző hely, és nagyon felemelő volt, hogy ott lehettünk.
 

Roosewelt, én, Soma, Orsi
 






Később az Arlington nemzeti temető felé vettük az irányt, hogy megnézhessük a háborúkban elesett katonák fehér sírköveit. Belegondolni, hogy minden fehér kő egy ember halálát jelentette, hogy nekik mind az értelmetlen háborúk szörnyűségei miatt kellett meghalni... elég megrázó élmény volt.
Ezután elmetróztunk a Pentagonhoz, amit sajnos csak messziről lehet megnézni, és még lefényképezni is tilos, de azért elég menő volt. :) Az estét pedig a gyönyörűen kivilágított Capitóleum-nál zártuk, aminél szebb búcsú-képet keresve sem találhattunk volna Washingtonból! :)

én csináltam :)

Másnap pedig hurráá, elérkezett az a dátum, amit már régesrég nagyon vártam!! Aznap érkezett ugyanis Olivér Amerikába, és egy egész hét állt előttünk, hogy felfedezzük New Yorkot! :):) Reggel tehát Washingtonban elváltak útjaim Orsiéktól, én egy N.Y.-i buszra, ők pedig egy Philadelphiaira szálltak, de megbeszéltük h mindenképp kapcsolatban maradunk és pár nap múlva New Yorkban találkozunk.
Hamar kiértem a Kennedy-re, tűkön ülve váltam a szeretett férfit :D, és tádááááá, 11 hét után végre találkoztunk! :) <3 Szuper hetet töltöttünk New Yorkban, annyi mindent csináltunk, hogy az összefoglalhatatlan! Úgyhogy beszéljenek inkább a képek! ;)

Sárga taxi és Times Sq
A híres-nevezetes m&m's bolt
Művészkép :)
Amcsifoci meccs a Meadowland Stadionban :)
Pálcikával csincsi kaja Chinatown-ban
Ír kocsmaa :) Orsi és én
A Central Park :)

Természettudományi Múzeum - DÍNÓÓ!


Long Island bííícs :) :) :)

Brooklyn Bridge, István és én


Addams Family musical a Broadway-en :):)
Wall St
És végül a Szabadság szobor :)


Először kicsit bántam, hogy nem mentünk át a nyugati partra, ami régóta nagy nagy álmom volt. De aztán rájöttem, hogy New York milyen sokszínű is valójában! Kb. 10 napot töltöttem ott összességében, és még így is ezer dolog van amit nem sikerült megnéznem! New York tényleg sosem alszik, ahogy sétál az ember, és elkezdi felfedezni, minden utca sarkon találhat valami érdekeset! Ezen a városon tényleg nem éri meg a kötelező látványosságokat leróva átrohanni. Itt el kell vegyülni, és ki kell élvezni a hangulatát. Be kell ülni egy-egy pub-ba, turistáskodni kell a Times Sq-en, hot dogot kell venni az utcasarkon, drukkolni kell egy baseball/amcsifoci/kosár meccsen, el kell menni China town-ba kínai tésztát enni, lézengeni kell a Central Parkban, múzeumot kell látogatni, ki kell vonatozni valamelyik közeli bícsre hogy fürödhess az óceánban, sétálni és shoppingolni kell a SoHo-ban, látni kell egy musical-t a bródvéjen, Starbucks kávéval a kezedben csodálni kell a puccos üzletek kirakatát, és persze meg kell nézni a Szabadság szobrot és az Empire-t is. De mindenképp ki kell élvezni az ottlétet, meg kell szokni a nagyon vegyes embertömeget, és nem szabad csak úgy átrohanni a kötelező nevezetességeken. A város nem a Szabadság szobor és a turista klisék miatt a világ egyik legklasszabb városa. Itt vegyülni, sétálni, felfedezni kell, inkább szánjunk rá több napot, hogy a kezdeti kultúrsokk után együtt lélegezzünk a várossal, amolyan nyújorkiasan! ;)

***
Sokan kérdezték tőlem, végülis megérte-e ez az egész. A mindennapos kimerítő melót kárpótolja-e az, hogy utána két-három hétig azt csinálhattam Amerikában, amihez kedvem szottyant. Nos, igen, azt kell hogy mondjam, gondolkodás nélkül! Mert a mindennapos kemény munkából már csak arra emlékszem, hogy kimerítő volt... de a tábori életből, Vermontból, az emberekből, az út többi részéből, a csodás New York-i hetünkből azonban ezernyi csodás emlék megmaradt, amik igenis más emberré tettek, amikre örökké emlékezni fogok, amik meghatározók voltak az életemben!

Ez a nyaralás egy igazán életre szóló élmény volt!!! :)