2011. június 25., szombat

Munka

Húh. Hát elkezdődött a hajtás. A nemisakármilyen... mióta megjöttek a gyerekek, sokkal több a munka, és így már javában nem napi 7 órákat dolgozunk, hanem inkább 9-10-et. Szóval ennyi volt a hawaii, most már semmi nem fenékig tejfel. Cserébe minden tej, mert Diával kiszakítottunk egy 20 literes tejeszacskót, amit épp a tejes gépbe próbáltunk behelyezni, de sikerült valahogy idő előtt kirántani a dugóját és az egész mennyiség a nyakunkba ömlött. A gyerekek meg jól kinevettek. :((
Így vesztettük el minden nemű tekintélyünket már a második nap.
Ami viszont ennél is viccesebb, hogy ez után kb egy órával Beki és Jessica is eljátszotta ugyanezt a történetet, mondván, hogy na majd ők megcsinálják a gépet, így sikerült az ebédlőben épp beszédet tartó táborvezető és 200 ember előtt eljátszaniuk ugyanezt :D:D
Persze jót röhögtünk... néha kínunkban, néha a fáradtságtól.
Meg jókat sírunk is, néha a szeretethiánytól, néha a fáradtságtól...
Egyszóval telnek múlnak a napok, mostanában elég ingerszegényen, mert alig van időnk, leginkább csak netezünk vagy pihenünk a szünetekben. Mióta itt vagyok, nem volt még olyan nap, hogy semmit se kellett volna csinálni, és az első igazi szabadnapom csak jövő szerdán lesz. De megbeszéltük Bencével és Józsival (velük van egy nap a szabadnapunk), hogy akkor majd elmegyünk kajakozni, és csinálunk egy ilyen komplett kis tavi túrát mert a környezet valami gyönyörű.
Egyébként csak az bosszant a munkával kapcsolatban, hogy én pl úgy érzem sokkal előbb is végezhetnék, csak ugye csapatjáték... minden étkezéskor más posztra vagyunk beosztva, de addig senki nem mehet el amíg mindenki nem végzett. Szóval segítünk ilyenkor egymásnak, mert ez a közös érdek. Csak elképesztő, hogy én mindig igyekszem 100%osan dolgozni, gyorsan és precízen, mert basszus nem órabérben vagyunk, hogy ellődörögjünk, hanem baromi gyorsan kéne végezni hogy több legyen a szabadidőnk. De sajnos egyes kolleginák nagyon nem erőltetik meg magukat. Sokszor inkább úgy vagyok vele, hogy megcsinálok kétszer annyi melót, csak haladjunk már... de ettől meg én készülök ki. Nade befejezem, csak ki kellett írnom magamból. Remélem hamar rájönnek, hogy így magunkat szivatjuk az elnyújtott munkaidővel.
Addig meg igyekszem a lehető legjobbat kihozni mindenből. Ebben nagyon sokat segít Gail és Pet is, a két szakácsnő, mert hihetetlenül kedvesen bánnak velünk. Egyik nap Gail vett a boltban mindannyiónknak egy táblacsokit :) Mert most mi vagyunk a lányai :) Meg mindenki más is nagyon kedves egyébként, már szinte mindenki tudja a nevem, és az is jól esik, hogy mindent megköszönnek személyesen.
Szóval összességében szeretek itt lenni, csak kezdek unni néhány dolgot, meg hiányzik nagyon hogy több szeretet vegyen körül..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése