Hát, bizony jó gyorsan elrepült felettünk az idő vasfoga. ( :-) ) Olyannyira, hogy nemcsak hogy elérkezett, de már el is múlt a tegnapi nap, amikor megtartottuk a "búcsú bulimat". Amit én mondjuk nem szeretek búcsúbulinak hívni, az olyan negatív... és véges... mintha elmennék valahova és sohasem jönnék vissza. Szóval inkább maradjunk annyiban, hogy iszogattunk-beszélgettünk-bográcsoltunk egyet a Római-parton, még így nyáron utoljára közösen, a legkedvesebb barátaimmal :) Ezúton is köszönöm szépen mindenkinek, nagyon boldog vagyok hogy így összejöttünk! És különösképp köszönöm Zitának, aki egy gyönyörű tortát sütött nekünk, Krisztinek, akitől csodás ajándékokat kaptam, és persze Olivérnek, aki magára vállalta a főszakács szerepét, aminek a végeredménye egy elég finom kis magyar gulyás lett! :))Ma rám is törtek az érzelmek, hogy úristen, mindjárt útnak indulok, és távol leszek mindentől és mindenkitől, amik és akik eddig az életemet jelentették... ezt még mindig nem fogtam föl teljesen.
De persze közben nagyon várom a kalandot, és már neki is láttam a lista-írásnak, a vásárlásnak és a pakolásnak, amikre szükségem lesz majd nyáron... és hát mit is mondjak... egyelőre halvány milkalila gőzöm sincs, hogy fog beleférni egy max 23kg súlyú gurulós bőröndbe a fél életem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése