Y.M.C.A.

Katt a címre! :D

Placed!

Woww elhelyeztek!!!! :D
Már kezdtem aggódni, hogy vajh mi lesz a sorsom, Orsinak és Somának már egy ideje van tábora, mondom nehogymár a végén itthonmaradjak :D De yess, sikerült, a Camp Dudley at Kiniya-ban fogom tölteni a nyarat, ami egy YMCA tábor az USA ÉK-i részén, Vermont államban. Ez az Új-Angliának nevezett tagállamok egyike, a Nagy Tavak környékén, Kanada szomszédságában. Ami kicsit hidegnek tűnik, de utána olvastam és azért ott is meleg a nyár, úgyhogy megnyugodtam :D Egyébként Vermont a juharszirup hazája, úgyhogy legalább jócskán megjuharszirupozhatom azt az amerikai palacsintát! ;)

A Kiniya egy YMCA tábor (Young Men's Christian Association), nagyon szimpatikus, elolvastam a táborvezető néni levelét is, meg az egész honlapot, és látszik h nem az elkényeztetett újgazdag kiskölykökre profitorientálódtak, hanem a normális, keresztény értékeket valló értelmes gyerekekre. A rengeteg csoportos sport program mellett lehet lovagolni, golfozni, kajakozni, vitorlázni, vízisíelni, kézműveskedni, festeni, táncolni, zenélni és színjátszani is. Az újonnan megtanult dolgokat pedig rendszeresen elő is adják a színházteremben. Egyszóval nagyon szimpatikus a tábor profilja, és Marnie, a táborvezető is jófejnek tűnik :)

Az egyetlen dolog ami picit aggaszt, hogy ugyebár Orsiék Massachusetts-be kerültek, egy Magyarországnyi távolságra tőlem. És hát... csak reménykedni tudok, hogy lesz alkalmunk találkozni. No persze munka után természetesen együtt fogunk utazgatni, de hát két hónapig én nem akarom őket nélkülözni :( Mindenesetre ez egy multikulti csereprogram, szal majdcsak elleszek valahogy, csak hát két hónapig még sosem voltam egyedül egy teljesen idegen földrészen...

Placeable

Fúú, ma, ezen a jeles, január 20-ai napon placeable lettem. Ami röviden szólva annyit tesz, hogy kész a profilom, a dokumentumok nagy része fel van töltve, és mostmár potenciális munkaerő vagyok a campleaders-en portyázó táborigazgatók számára. Juhúú. Alig várom hogy legyen már táborom..! Orsinak már van is! Méghozzá egy szuper jó, tényleg nagyon klassznak tűnik! (http://camphirock.org)
Itt van róla egy kép, elég jól néz ki :)) És megnéztem a honlapját, fúú hát van ott minden amit csak egy gyerek megkívánhat egy szép júliusi napon.
Az egyetlen dolog ami miatt aggódom, hogy én is valamerre arra fele kerüljek, és közel legyünk egymáshoz Orsival, hogy legalább a szabadnapjainkon tudjunk talizni. :/
Úgyhogy most megy a szurkolás hogy olyan helyre kerüljek... ;)

Paperworks

Azt a kva mindenit most rájöttem mennyi papírt és igazolást kell kitöltenem, beszereznem, lepecsételtetnem, majd feltöltenem a rendszerbe. :@ És én kis naiv, még azt hittem a profil kitöltése lesz a legparásabb dolog a dologban... Erkölcsi bizonyítvány, medical form, iskolalátogatási igazolás, útlevél, szerződés feltöltése... és akkor ne is beszéljünk még a vízum intézéséről, a nemzetközi diákigazolványról és a nemzetközi jogsiról. Ahh franc... Most írták, hogy addig ne nagyon reménykedjünk táborban, amíg ezek a dokumentumok nincsenek feltöltve, mert nyilván a táborok is az igazoltan egészséges, nem bűnöző, egyetemi hallgatókat stoppolják le először. Szal fel kéne pörgetnem a dolgot. Nehogy a végén vmi ultra nomád táborba kerüljek ahol még hírből sem ismerik az elektromosságot és a vízvezetéket. Áá.

Egyre közelebb

Juhúú, egy csomó camp leaders-es videóra bukkantam a neten. Egyet meg is osztanék, ez a tavalyi, 2010-es nyár emlékére összeállított egyveleg. (Nagyonjóóóó...! Énisénis...!!!!!)



Bár, ha minden igaz, már nem sokat kell várnom, és nekem is ehhez hasonló élményekben lehet részem :) Juppí. És reméljük pár hónap múlva már a saját képeimből összeállított montázst tehetem ki :)

Fejlemények: Befejeztem a profilom! Igazi kínszenvedés volt összeszednem angolul, hogy vajon miért is én vagyok a világon a legalkalmasabb ember arra, hogy mosogassak... de nagy ügyesen megoldottam. Mégegy akadály legyűrve. Közben megszereztem a 3 referenciát is, akik igazolják hogy nem vagyok valamiféle Kelet-Európai szadista gyerekgyilkos terrorista, úgyhogy csudajó. Egyre közelebb a nyár :))

Szerződés, pipa

Juhú, szerződés aláírva :))
Ezzel nyakamba szakadt a temérdek tennivaló - profil elkészítése, papírok beszerzése, erkölcsi bizonyítvány, vízum interjú, és persze nem mellesleg a pénz megkeresése, amit hozzájárulásként köll majd befizetni :)
Tyűű...

De most karácsony :))

Start

Körülbelül egy éve hallottam először a Camp Leaders-ről. Nyári táboroztatás az USA-ban... kis amcsi gyerkőcökre vigyázni, tanítgatni, megkajáltatni őket, ilyesmi. Közben a sok más kultúrából érkezett személyzettel összehaverkodni... Kint tölteni egy nyarat Amerikában.
Idén egyre komolyabban gondolkodtam a dolgon, hiszen egy felejthetetlen nyár ígéretével kecsegtet. Elrepülni egy másik kontinensre, megismerni egy teljesen más kultúrát, gyakorolni a nyelvet, találkozni új emberekkel, munka közben szórakozni, munka után pedig utazgatni, és felfedezni Amerikát. És mindezt szerencsére nem is egyedül, mert Orsi, az egyik legjobb barátném is régóta kacérkodott a gondolattal. Hát most rászántuk magunkat, utánajártunk, voltunk tájékoztató napon, és Orsi már az interjún, és a szerződés aláírásán is túl van. Én, és egyébként Orsi barátja, Soma is, holnap megyünk... húúú izgulok. Angolul kell majd beszélni kb negyed órát arról, hogy ki fia borja vagyok, mit tanulok, miket csinálok szabadidőmben, miért szeretnék kimenni, stb. Ami nem is para annyira, Füzesi Kati néni még annó frankón lefektette eme társalgás alapjait a gimiben, a nagyobbik gond az, hogy ezzel ténylegesen elkezdődik a dolog. Holnap bemegyek, elmondom mizu, aláírom a szerződést, és fél év múlva repülök.
És 99%-om valóban ezt szeretné, csakhogy van az a kis köcsög maradék 1%, ami megkérdőjelezi, hogy két hónap amcsi melózás + pár hét utazgatás, távol az otthontól megéri-e azt, hogy ilyen sokáig ne lássam a családom, a barátom, a barátaim. Mégiscsak a szeretteimről és a szerelmemről van szó, akiket a holnapi nappal hivatalosan is nélkülözni fogok két és fél-három hónapig az életemből. Nagyon nem akarom megbántani Olivért, akit most itthagyok egész nyárra, hogy hajrá, azért érezd jól magad, majd dumálunk. Tudom hogy nem lesz egyszerű egy párkapcsolatot fenntartani x ezer kilométerről, skype-on keresztül. Nem tudom még hogy fogom bírni a nagy nyári közös bulik, a baráti sütögetések, a csajos dumálások nélkül... még sose voltam ennyit távol a barátaimtól.
De remélem egyszer majd megértik azok akik most ellenzik ezt az egészet, hogy ez az út már nagyon régi vágyam, és hogy ez az utolsó nyaram, hogy megvalósíthassam ezt az álmot...
Remélem tényleg megéri :)